Sokszor elgondolkodik az ember, hogy ki is ő, jó helyen van-e, jó úton jár-e. Egyszerű és tökéletes válasz úgy érzem nincs.
Hogy a sors, Isten, vagy valami más természetfeletti irányítja-e az életünket, nem tudom, de hogy valaki terel minket, az biztos. Azt, hogy merre terel, szerintem nem mindig tudjuk befolyásolni. Van, amikor közbe tudunk szólni, de van, amikor elindulunk egy úton, és valami kizökkent bennünket és teljesen máshol kötünk ki, mint ahova indultunk. Én is elindultam egy úton, amit 10 évvel ezelőtt teljesen másképp gondoltam el. Naivan azt gondoltam, hogy 25 éves koromra végzek a főiskolával, dolgozom a szakmámban, lesz egy stabil párkapcsolatom, és a közeljövőben nekiállok babázni. Nos ez részben sikerült.
Azért részben, mert a főiskolával végeztem. Dolgozom is, de sajnos nem a szakmámban, mert akármennyire is szeretnék, ez kishazánkban jelen pillanatban a 22-es csapdájának tűnik. Hiába szerettem volna kiskorom óta gyerekekkel foglalkozni, hiába végeztem el a főiskolát, ha tapasztalat nélkül nem vesznek fel, viszont ha sehova nem vesznek fel, akkor nem tudok tapasztalatot szerezni és a kör itt bezárul. Úgyhogy most van egy munkám, amit részben szeretek, részben nem. A társaság, a kollegák miatt szeretem, viszont a monotonitás, a pénz és amiatt, hogy az agyamat gyakorlatilag nem használom, emiatt nem szeretem. A stabil párkapcsolat megvan, immár 2,5 éve élünk együtt a párommal boldogságban, és mindketten a közös jövőnket tervezzük. A babázás még kicsit odébb van, albérletbe nem szeretnénk gyermeket vállalni, úgyhogy kb. a következő 5 éves tervben van.
Ez a másik, amin sokat gondolkodom mostanában... Miért vállalnak egyre később a nők gyereket? Szerintem erről írok legközelebb. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése